remawell.hu

A stressz hatása a szervezetre

Az élő szervezetet számos külső és belső inger, behatás, másnéven stresszor éri. Ezek helyes kezelésére a szervezetünk egy természetes riasztórendszerrel rendelkezik, amelynek feladata, hogy az észlelt ingerekre és veszélyekre figyelmeztessen, és azokra reagáljon. E rendszer fő célja, hogy az egyént ért bármilyen (veszélyes) hatás ellenére biztosítsa a szervezet belső állandóságát.

A különböző ingerek által aktivált riasztórendszer a veszélyre adott válaszhoz – meneküléshez vagy támadáshoz – szükséges fokozott fizikai aktivitásra készíti fel a szervezetet. Bizonyos élettani folyamatok felerősödnek, az izmok megfeszülnek, a szívritmus és légzésfrekvencia megemelkedik. Az energia hatékony felhasználása érdekében azonban az olyan folyamatok aktivitása lecsökken, amelyek a vészhelyzet szempontjából nem fontosak. A riasztórendszer aktiválódásakor például az immunrendszer, az emésztőrendszer, a szaporodáshoz szükséges szervek működése és a növekedési folyamatok gátlás alá kerülnek.

Az akut stressz által kiváltott idegi és hormonális változások védelmet nyújtanak a hirtelen fellépő behatással szemben és biztosítják a szervezet túlélését. Az akut stresszor olyan élettani folyamatokat vált ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a szervezet válaszoljon és alkalmazkodjon a stresszorhoz, így ezek az élettani folyamatok a szervezet számára alapvetően hasznosak.

TUDTA?

A stressz során lezajló élettani folyamatokért az előbbiekben bemutatott szimpatikus idegrendszer és az úgynevezett hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely a felelős. A fellépő fenyegető vagy már bekövetkezett veszély a szimpatikus idegrendszer általános aktivációját, illetve a mellékvese hormontermelését váltja ki.

A stresszválasz során számos hormon szabadul fel. Az ún. stresszhormonok (mint például az adrenalin és a kortizol) olyan élettani változásokat okoznak, amelyek felkészítik a szervezetet a cselekvésre, a reagálásra, az extrém fizikai aktivitásra. Megfeszülnek az izmok, megmelkedik a szívritmus, a légzés frekvenciája és a vérnyomás, megnő a vérben a cukrok és szabad zsírsavak szintje, fájdalomcsillapító anyagok szabadulnak fel az idegrendszerben, stb.

A stressz egészségkárosító hatása élettani szinten elsősorban akkor jelentkezik, ha a stresszor (vagy más néven stressz faktor) hosszabb ideig fennáll (krónikus stressz), és a szervezetnek nincs alkalma regenerálódni.

A mai világban a sokszor ugyan kis intenzitású, de tartós stressz az emberek nagy részét érinti, ami több tényezőnek is köszönhető. Az állandó stressz szinte elkerülhetetlen egy rohanó, teljesítmény centrikus világban, ahol ráadásul óriási mennyiségű információ és élmény ér minket nap, mint nap és ahol rengeteg kihívással kell folyamatosan megküzdenünk. Eközben ma már egyre több olyan stresszhatás ér minket, amelyre nem a fizikai értelemben vett támadás vagy menekülés lesz a megfelelő válasz, hiszen nem egy állat vagy egy ellenség készül megtámadni minket (ami nagy intenzítású, de ugyanakkor rövidebb ideig fenálló, akut stressz helyzetet jelent, és amire egyértelműen valamilyen fizikai cselekvéssel fogunk reagálni). A probléma az, hogy a szervezet nem tud ilyen egyszerűen különbséget tenni a két stressz típus között, és élettani szinten ugyanúgy felkészül a fokozott fizikai aktivitásra, ám az a valóságban elmarad. Ráadásul, túlzott stressz válasz esetében a stresszrendszer túlpörög, ami fokozza a kiváltott élettani folyamatokat. Mindezen tényezők együttes hatása miatt állandósulhat a magas vérnyomás, zsírok rakódhatnak le az érfalakra és az idegrendszer tartós szimpatikus túlsúlya pedig kifáradáshoz vezethet. E körülmények hatását még az is fokozza, hogy nem csak maga a fenyegető helyzet, hanem a veszélyre való gondolás, pszichés stresszhelyzet, vagy szóbeli konfliktus is ugyanezt a stressz választ váltja ki.