A biorezonancia
A biorezonancia a bioenergetikai gyógyászat körébe tartozik, ám azon belül az ún. modern komplementer medicinák közé sorolják. A biorezonancia metódusa ugyanis a XX. század második felében fejlődött ki, azon tudományos törekvések mentén, amelyek célja volt, hogy a hagyományos természetes gyógymódoknál használt „energiát” objektívan és kontrollált körülmények között is mérni lehessen. Az 1950-es években Yosio Nakatani japán neurológus fejlesztett ki először egy olyan műszert, amellyel az akupunktúrás pontokban tudott bizonyos „bioelektromos értékeket” mérni, miután felismerte, hogy bizonyos vonalak mentén betegség esetén megnő a bőr vezetőképessége. Ezt a készüléktípust fejlesztette tovább R. Voll, amely már az emberi szervezet kisebb anatómiai egységeinek mérését is lehetővé tette. Az általa kifejlesztett módszer, amely többek között képes volt a beteg állapotáról visszajelzéseket fogadni, allergiás reakciókat és környezeti ártalmakat mérni, Voll-féle elektroakupunktúra néven vált ismerté, és terjedt el főleg Nyugat-Európában és Kanadában (13). Azóta, a technikai fejlődésnek és a NASA kutatásaiból kiinduló növekvő érdeklődésnek köszönhetően már számos új műszert fejlesztettek ki, amelyek a biorezonancia elvére épülve mind terápiás mind diagnosztikai eszközként is alkalmazhatók. (pl. MORA, BICOM, Cell Com Europe TM, Quantum Med. MI., stb.)
A különböző biorezonanciás készülékek és módszerek közös pontja az, hogy a bioenergia egyik tudományos magyarázatának a szervezet elektromágneses tulajdonságát tekinti. Azaz, hogy a sejtek elektromágneses sugárzást (rezgést) bocsátanak ki, illetve nyelnek el, és amelyek a megfelelő műszerekkel objektívan mérhetők.
A biorezonancia alapú terápiák egy részletekben kidolgozott elvi háttérre épülnek, amelyről különböző fórumokon keresztül kaphatunk tájékoztatást, ugyanakkor azt is érdemes észben tartani, hogy a bizonyítékokon alapuló orvostudomány egyelőre úgy tartja, hogy az eljárás tudományosan még nem tekinthető megalapozottnak.
A biorezonancia terápia alapjai
A biorezonancia egy olyan elméleti, energetikai eljárás, amely során a diagnosztika és a terápiás kezelés az emberi test elektromágneses rezgéseire épül. A biorezonciára épülő terápia a test minden egyes sejtjére úgy tekint, mint egy piciny elektromágneses egység, amely külső energia hatására elektromos impulzussal reagál, vagyis kommunikál. A biorezonanciás diagnosztikai eljárás azon a feltevésen alapul, hogy ezen elektromos tevékenységek mérhetőek, és azokból következtetni lehet a szervezetben végbemenő folyamatok állapotára. A biorezonancia egyik alaptézisét képezi az a feltételezés, hogy az adott testrészeknél mért frekvencia egészséges állapotban egy bizonyos tartományon belül mozogva állandó, ám betegség esetében az megváltozik, azaz minden patológiás működéshez patológiás rezgés tartozik. Ebből kiindulva a betegség minden esetben hibás rezgésként jelentkezik a szervezet elektromágneses képében.
A szervezetben létrejövő elektromágneses hullámok ezen alapelv szerint két csoportra oszthatók: az egészséges hullámokat harmonikusnak, a betegségekre jellemző, vagy patologikus hullámokat pedig diszharmonikusnak nevezik. A biorezonanciás kezelések lényege, hogy a harmonikus rezgéseket felerősítsék, a diszharmonikus rezgéseket pedig megszüntessék, és ezzel helyreállítsák a szervezet, vagy szervi terület egészséges működését.
Vélemény, hozzászólás?