A meditáció jótékony hatásai az egészségre
A meditatív állapot elérésére rendkívül sokféle gyakorlat létezik. Egy részük valamilyen vallási vagy spirituális út részét képezik (például a Zen meditáció), ugyanakkor ma már számos olyan meditációs formák is léteznek, melyek vallástól, filozófiától függetlenek (amilyen például a ’mindfulness’ meditáció). Akár spirituális, akár stresszcsökkentő mivoltából nézünk rá ezekre a különböző módszerekre, a cél általában ugyanaz: az agy és gondolati működés pozitív irányú befolyásolása és a meditációt gyakorlók testi-lelki egészségének javítása. Bármilyen módszert is választunk, a meditációs gyakorlatok során teljes relaxáció és nyugalom megtapasztalására nyílik lehetőség.
A meditáció alatt kiváltott állapot, illetve a rendszeres meditáció egészségre kifejtett jótékony hatásának tudományos kutatása akkor vált igazán elterjedté, amikor a meditálás a Nyugati világban is ismerté és elismerté vált. Az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbbé váltak a különböző orvosi és pszichiátriai betegségek kezelésében a meditáció valamilyen típusát magába foglaló testtudatos technikákat használó komplementer terápiás stratégiák. Ennek köszönhetően egyre nőtt azon tudományos szakirodalomnak a mennyisége is, amelyek meditációs gyakorlatot is magába foglaló technikákkal kapcsolatos vizsgálatokról számolnak be. Míg a 80-as években még csak egy tucat körüli tanulmány készült egy évben, addigra ma már egy évben több száz tudományos publikáció jelenik meg ebben a témakörben.
Az utóbbi évtizedek kutatásai a meditáció által elért relaxált állapot számos jótékony hatását igazolták az egészségre és a biológiai folyamatok élettani hátterének egyre több részletére világítottak rá. Összefoglalóan az mondható el, hogy meditáció alatt a teljes stresszválasz-rendszer működése lecsökken és a nyugalmi állapotot támogató paraszimpatikus idegrendszer működése kerül túlsúlyba. Ennek következtében például lelassul a szívritmus, csökken a vérnyomás, a légzés sebessége, és a vér kortizol szintje is.
Pozitív hatás azonban nem csak a meditálás alatt tapasztalható, ugyanis a rendszeres meditációs gyakorlás különböző módokon segítheti a szervezet egészséges működését. Számos tanulmány készült arról, hogy a rendszeres meditálás hozzájárulhat a szív- és érrendszer, illetve az immunrendszer működésének javulásához, és javíthatja a hormonszint szabályozást is. Emellett a meditáció pozitív módon befolyásolja az agy működését is. Előidézhet pozitív érzelmi állapotokat, jobb stressz kezelési képességhez vezethet, javíthatja a figyelmet, csökkentheti a szorongást és depressziós állapotok megszüntetésében is közre játszhat. Nem utolsó sorban pedig arra vonatkozóan is van már tudományos adat, hogy a meditáció hasznos lehet tumoros megbetegedések kiegészítő kezeléseként is.
Bár rengeteg bíztató eredmény született az elmúlt évtizedekben, az eddig megjelent tanulmányok eredményeit mégis óvatosan kell kezelnünk. Az eddig közölt vizsgálatok rendkívül változatosak abban a tekintetben, hogy milyen meditációs technikát alkalmaztak, mennyi ideig tartott a „kezelés”, milyen betegséget vizsgáltak vagy milyen élettani hatásokat mértek. Éppen ezért például annak a vizsgálatnak az eredményét, ahol 16-20 éve rendszeresen meditálók élettani paramétereit nézték nem lehet összehasonlítani az olyan vizsgálatok eredményeivel, ahol egy 8 hetes meditációs program hatását vizsgálták. Ehhez hasonlóan, egy fajta meditációs módszerrel történő vizsgálatok eredményeiből nem következtethetünk általános hatásra, hisz valószínű, hogy a különböző meditációs formáknak különböző élettani és neurológiai hatásai vannak. Ráadásul, a nagyszámban megjelent tanulmányok között egyelőre csak kevés olyan található, amelynek vizsgálati felépítése megfelelne a klinikai követelményeknek.
Az azonban mindenképp bíztató, hogy az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a meditációt magába foglaló technikák mind a testi, mind a lelki egészségre jótékony hatással vannak. A meglévő eredmények megerősítéséhez, illetve az egymásnak ellentmondó eredmények tisztázásához azonban további, megfelelően felépített vizsgálatokra van szükség.
A tudományos vizsgálatokban leggyakrabban használt meditációs típusok:
Zen meditáció
A Zen meditáció a tradicionális buddhista meditációk közé tartozik, és az ülő meditáció egyik klasszikus formája. A meditáció során a gyakorló mozdulatlanul ül egy párnán vagy széken, és a légzésének mintázatára figyel. A kezdők a légzés számlálásával kezdenek, a haladók egyszerűen ülnek, és a mostra és ittre figyelnek, amibe beletartozik a légzés is. Ezt a módszert ma már nem csak spirituális szempontból gyakorolják, egyre többen vannak azok, akik a filzófiától függyetlenül alkalmazzák. A legtöbb Zen központ támogatja e meditációs technika ’világi’ alkalmazását, ezért általában a közösségek vegyesen, buddhista, és nem-buddhista gyakorlókból állnak. A Zen meditáció gyakorolható csoportosan és egyedül is.
MBSR – ’Mindfulness Based Stress Reduction’
Tudatos jelenléten / Éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés
Az MBSR egy 8 hetes, buddhista meditációs gyakorlaton alapuló, ám vallástól teljesen független program, melyet az amerikai Massachusetts Egyetem kórházának stresszcsökkentési osztályán dolgoztak ki dr. prof. Jon Kabat-Zinn és kollégái, az 1970-es években. A program heti egy csoportos, formális gyakorlásból és heti legalább hatszori otthoni gyakorlásból áll. Elemei az ülő meditáció, a test szkennelése és néhány hatha jóga gyakorlat. Eredetileg krónikus fájdalomban és stresszel összefüggő zavarok esetén alkalmazták, de ma már számtalan betegség kiegészítő kezeléseként terjedt el, és börtönökben, iskolákban, cégeknél és a sportban is alkalmazzák. Ez a módszer a stresszkezelés és prevenció hivatalosan is elfogadott, egészségpénztárak által támogatott módszere az Egyesült Államokban.
Transzcendentális meditáció (TM®)
A transzcendentális meditáció egy a világon széles körben elterjedt meditációs és önfejlesztő gyakorlat. A TM az indidai védikus hagyományon alapszik és Maharishi Mahesh Yogi indiai származású spirituális tanító nevéhez fűződik, aki egy egyetemes, vallásoktól független szellemi technikaként kezdte el tanítani az 1950-es években, először Indiában, majd világszerte.
E módszer az úgynevezett mantra-meditációk körébe tartozik, ugyanis a meditatív, gondolat-mentes állapot eléréséhez mantrák folyamatos ismétlését használja. A gyakorló csukott szemmel, kényelmesen ül és magában ismtételgeti a TM oktatótól kapott mantrát, ami az ősi védikus hagyományból származó valamilyen ’értelmetlen’ hang.
A technikát egy 4 napos tréningen lehet elsajátítani, majd naponta kétszer javasolt gyakorolni (általában reggel és este), alkalmanként 15-20 percig.
A hormon- és az immunrendszerre gyakorolt pozitív élettani hatások
A szervezet stresszrendszerének két fő komponense (a szimpatikus idegrendszer és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely) többek között hormonszintek szabályozásán keresztül fejti ki a hatását.
A túlzott, elhúzódó vagy nem megfelelő stresszválasz számos káros egészségügyi következménnyel jár, melyek jelentős része a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely működésének zavaraira vezethetők vissza. Bár ennek a tengelynek a működésében számos hormon részt vesz, a mellékvesekéreg által termelt kortizol nevű hormon az, amire a klinikai kutatások és vizsgálatok a leginkább fókuszálnak. A leggyakrabban a kortizol szint vizsgálatából következtetnek a rendszer működésének állapotára és esetleges zavaraira.
Normális esetben a vér kortizol szintje csak az akut stresszre adott válaszként nő meg és a célszervekre kifejtett hatása rövidtávú. E hatás a szervezet vészhelyzetre, behatásra adott válaszára való felkészülést szolgálja, tehát elsősorban a tápanyagot lebontó, energiát nyerő folyamatokat erősíti és az olyan folyamatokat, melyek energiát fogyasztanak, de nem létfontosságúak, mint például az immunrendszer, elnyomja.
Alap esetben csak rövid időre nő meg a kortizol szint a vérben, és különböző szabályozó folyamatok révén hamar visszaáll a normális szint.
Krónikus és ismétlődő stresszorok megváltoztathatják a kortizol termelésének szabályozását, ami pedig a célszervek működésére lesz káros hatással. Ha a kortizolszint tartósan megnövekszik, vagy ha nem termelődik megfelelő mennyiség, az érintett szervek egészséges működése felborul.
A túlzott kortizol termelés első sorban az immunrendszerre van hatással, mivel felerősödik az immunrenszert elnyomó hatása. Ezért van az, hogy stresszes állapotban könnyebben kapunk el fertőzéseket és nehezebben tudunk kilábalni a betegségekből.
Emellett, az elhúzódó stressz során megemelkedett kortizol szint olyan nem létfontosságú folyamatokra is gátlással van, mint például a növekedés és a szaporodás, ami egyes esetekben késleltetheti a serdülőkori folyamatokat, illetve a peteérés elmaradásához és szélsőséges esetben akár spontán abortuszhoz is vezethet.
A kortizol a hasnyálmirigy által termelt inzulin felszabadulására is hatással van, amelynek alapvető szerepe van az anyagcsere szabályozásában. Az inzulinra való hatás által, a magas kortizol szint elősegítheti a zsigeri zsírlerakódást és olyan különböző betegségeket okozhat, mint az inzulin rezisztenica, különböző szív- és érrendszeri betegségek és a magas vérnyomás.
A túl alacsony szintű kortizol termelésnek is számos egyészségügyi hatása van. Krónikus fáradságot, alvászavart okozhat és depressziós hangulat kialakulásában is szerepet játszhat. Ráadásul, az alacsony kortizol termelés az immunrendszer túlműködéséhez vezethet, ami azáltal, hogy felerősíti a különböző gyulladási folyamatokat, különböző gyulladásos betegségek kialakulásához vezethet. Ilyen betegségek például az autoimmun betegségek, a krónikus fáradtság szindróma vagy a krónikus fájdalom szindróma.
Mivel a tartós stressz során kialakuló hormonális változások a szervezet egészséges működésére rendkívül sokféle hatással vannak, érthető hogy tudományos kutatások sora foglakozik azzal, hogy az olyan stressz csökkentésére irányuló technikák, mint amilyen a meditáció és relaxálás, hogyan befolyásolják a stresszválasszal kapcsolatos hormon szinteket.
Már a 90-es évekből is származnak olyan kísérleti eredmények, amelyek arra utalnak, hogy a rendszeres transzcendentális meditációs gyakorlat jótékonyan hathat a stresszválaszban résztvevő hormonok szabályozására és ezáltal ellensúlyozhatja a krónikus stressz káros hatásait az egészségre.
Azóta egyre több eredmény születik e témában, amelyek szerint például az MBSR terápiának is hatása van a kortizol szint termelésére.
Rosenkranz és társai nemrégiben végeztek el egy vizsgálatot, mely során több mint 9000 óra meditáláson túl lévő, tapasztalt meditálók stressz- és immunválasz-készségét hasonlították össze egy, meditációban nem gyakorlott kontroll csoportéval. Vizsgálatuk eredményeként azt állapították meg, hogy a hosszú távú meditációs gyakorlás hozzájárulhat a stresszre adott reakció csökkentéséhez, amit a kisebb mértékű kortizol szint emelkedés is jelez.
Arról, hogy a rendszeres meditáció javítja az immunrendszer működését, szintén több tudományos kutatás is beszámolt. Pozitív eredmények születtek akár a 8 hetes MBSR tréning hatásaként, vagy egy 10 napos meditációs program sorozat során, melyben a résztvevők napi szinten meditáltak, légzés gyakorlatokat végeztek és alkalmanként jéghideg vízbe merültek.
Az eddig említett tudományos munkák mellett természetesen még rengeteg más eredmény is született, melyek közül több vizsgálat is arra utal, hogy a rendszeres meditációs gyakorlat jótékony hatással van a hormon- és az immunrendszerre. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az eddigi eredmények bíztatóak arra nézve, hogy a meditáció hatékony kiegészítő kezelés lehet a tartós stressz miatt kialakuló hormon- és immunrendszert érintő zavarok esetén.
Szív- és érrendszerre gyakorolt pozitív hatások
A szív- és érrendszer betegségei napjainkban a korai halálozás egyik leggyakoribb okai, ezért is fontos kellő figyelmet fordítani a betegségek megelőzésére és hatékony kezelésére.
A szív- és érrendszer betegségei közé tartozik többek között az érelmeszesedés (arterioscelerosis), ami az ütőerek (artériák) belső falainak a zsírok lerakódása miatt történő beszűkülésével járó betegség. A szűkület következtében a vér nem tud akadálytalanul áramlani, ezáltal nő az artériák elzáródásának kockázata. Ez olyan különböző súlyos betegségekhez vezethet, mint az agyvérzés, a szívinfarktus vagy a láb keringési zavarai. A szív- és érrendszer betegségei közé tartoznak még az egyéb koszorúér betegségek (angina pectoris), a szívizom betegségei (cardiomyopathia, myocarditis) és a magas vérnyomás (hypertonia). Mind a koszorúér-betegségek, mind a magas vérnyomás idővel szívelégtelenséghez vezethetnek, illetve a szív koszorúereinek keringési zavara a leggyakoribb oka a szívinfarktus kialakulásának.
Az eddigi vizsgálatok közel 300 rizikófaktort határoztak meg, amelyek szerepet játszhatnak a különböző érrendszeri és szívbetegségek kialakulásában. A magas vérnyomás például napjainkban a fejlett országok népességének több mint egy ötödét érinti, és leggyakoribb formája az ún. esszenciális hipertónia, amikor a vérnyomás emelkedés okaként nem lelhető fel más kórkép. Az esszenciális hipertónia kialakulásának rizikótényezői közé tartozik a stressz, a dohányzás, az elhízás, különböző endokrin faktorok és a rossz táplálkozási szokások.
Az életmóddal gyakran összefüggő rizikótényezők, illetve e betegségek elterjedtsége és súlyossága miatt érthető, hogy manapság egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az elsődleges és másodlagos megelőzésre. A különböző stresszcsökkentő technikák, mint például a meditáció és a relaxáció a megelőzés szempontjából kiemelkedő fontosságú, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek és az ún. krónikus pszichológiai stressz között szoros összefüggés van. Az állandó pszichológiai stressz a szimpatikus idegrendszer és a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely túlműködését okozza, amely gyulladáshoz és érelmeszesedéshez vezethet, növelve a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát.
Gabriel Zieff, a North Carolina-i Egyetem kutatója egy 2017-ben megjelent tudományos publikációban részletesen is kifejtette azt a hipotézist, miszerint a ’mindfulness’ alapú terápiák a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát csökkenthetik. Közleményében kitér arra, hogy bár még gyerekcipőben járnak azok a tudományos kutatások, melyek a pszichológiai stressz a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában betöltött szerepével foglalkoznak, az eddigi eredmények bíztatóak, és arra utalnak, hogy a mindfulness alapú terápia a közeljövőben a szív- és érrendszeri betegségek rizikótényezői elleni küzdelem egy új fontos stratégiájává válhat.
A tudományos vizsgálatok számos vonatkozásban kutatták már a meditáció szív- és érrendszeri betegségek kialakulására kifejtett jótékony hatását. Egyes kutatócsoportok közvetlenül azt vizsgálták, hogy a meditációs gyakorlás hogyan befolyásolja a stresszre adott élettani válasz különböző faktorait. Mások, a magas vérnyomás központi szerepe miatt arra koncentráltak, hogy a meditációs gyakorlatok hogyan befolyásolják a vérnyomást, és hogy a rendszeres meditáció hogyan lehet esetlegesen a magas vérnyomás kialakulásának egy prevenciós eszköze. A rizikótényezőket figyelembe véve, néhány vizsgálatban az orvosok azt igyekezték kideríteni, hogy a meditáció hogyan támogathatja a dohányzásról való leszokást. Ezen kívül sok tanulmány látott még napvilágot a meditációs gyakorlat metabolikus szindrómára való hatásáról is. A metabolikus szindróma olyan állapotokat foglal magába, mint a magas vérnyomás, a zsíranyagcsere zavara, megnövekedett éhgyomri vércukorszint és hasi elhízás, amelyek mind a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázati tényezői.
Összességében erre a területre is igaz, hogy bár nagyszámú tanulmány jelent meg ezidáig, egyelőre még hiányoznak a hosszú távú, nyomon követéses és az eddigi eredmények megerősítésére szolgáló, megfelelő kontrollal végzett humán klinikai vizsgálatok. Ugyanakkor az rendkívül bíztató, hogy az Amerikai Szív Szövetség (AHA, American Heart Association) által 2017-ben kiadott tudományos állásfoglalás is egyértelműen azt támasztja alá, hogy a jövőben egyre nagyobb teret kaphat a meditáció a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és járulékos kezelésében. Az AHA a meditációt, a szív-és érrendszeri betegségek elsődleges és másodlagos megelőzéséhez hozzájáruló, új és kevésbé költséges módszerének tekinti. Bár e tanulmány szerzői is kihangsúlyozzák, hogy az eddig elvégzett vizsgálatok eredményeit óvatosan kell kezelni, állásfoglalásuk szerint viszont az eddigi eredmények a meditáció lehetséges előnyös hatására utalnak. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a meditációs gyakorlatok alacsony költségű, alacsony rizikójú beavatkozásnak számítanak, és széles körben, könnyen elérhetők és megtanulhatók. Éppen ezért, azok számára, akik hajlandóak az életmódváltásra és tisztában vannak azzal, hogy az ilyen típusú beavatkozások előnyeivel kapcsolatban további vizsgálatokra van szükség, a meditáció alkalmas kiegészítő módszer a szív – és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatcsökkentésére.
A meditáció pszichológiai hatásai
Érdekes és szerteágazó kutatási területe a stresszcsökkentő technikáknak a meditáció pszichológiai és pszichiátriai tünetekkel kapcsolatos vizsgálata. Számos tanulmány számol be arról, hogy akár egészséges, vagy valamilyen betegségben szenvedő egyéneknél a meditációs gyakorlatok csökkentik az észlelt stressz szintjét, a fájdalomérzetet és javítják a hangulatot, a szorongást, a depressziót, az alvás minőségét és az általános jó közérzetet.
A meditáció általános „antidepresszáns” és szorongás csökkentő hatása mögött feltehetőleg többféle mechanizmus együttes hatása áll. Shapiro és mtsai. által felvetett pszichológiai model szerint, a rendszeres meditációs gyakorlatok által fejlődő tudatosság és figyelem, egy alapvető perspektíva váltáshoz vezet. A gyakorló megtanulja ítélkezésmentesen megfigyelni a benne felbukkanó gondolatokat és érzelmeket, és egyre kevésbé fog azonosulni velük. E szemléletváltásnak köszönhetően a negatív gondolatok már nem fognak olyan erőteljesen hatni, illetve fejlődik az önszabályozó képességünk is, azáltal, hogy rugalmassabbá válunk és megtanulunk pozitív megküzdési stratégiákat alkalmazni. Emellett, a tudatos jelenlétet fejlesztő technikák ahhoz is hozzásegítenek, hogy az illető önmagával kapcsolatos gondolatai pozitív irányba változzanak. Ez azért fontos, mert a nem-reális vagy torz énkép, illetve az önmagunkkal kapcsolatos téves és többnyire negatív gondolatok a hangulati és szorongásos zavarok kiváltó okai lehetnek és szorosan összefügghetnek a depresszió kialakulásával.
A pszichológiai tényezők mellett természetesen bizonyos biológiai folyamatok is ismertek, amelyek alátámasztják a különböző meditációs technikák szorongásos és hangulati zavarokra kifejtett pozitív hatásait. Rendkívül nagy mennyiségű adat áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a meditációs gyakorlatok befolyással vannak mind az agy működésére, mind a felépítésére. Ezek a változások főleg az agy azon területeit érintik, amelyek az érzelmek és gondolati minták szempontjából töltenek be központi szerepet.
A meditációs programok közül az MBSR hatékonyságáról található a legnagyobb mennyiségű információ. Ez többek között annak is köszönhető, hogy dr. prof. Jon Kabat-Zinn és munkatársai az MBSR programot eredetileg pont hogy szorongásos zavarokkal és krónikus fájdalommal küzdők részére fejlesztették ki. Azóta számos olyan tudományos vizsgálat született, amelyek eredményei alátámasztják, hogy az MBSR jótékonyan hat a különböző depresszív és szorongásos tünetekre többek között olyanoknál is, akik szociális szorongásos zavarral vagy poszttraumás stressz-szindrómával küzdenek. Ezen kívül, egyes kutatók arról számoltak be, hogy az MBSR támogathatja a fájdalom kezelését és elfogadását és alvászavarral küzdőknél is javulást hozhat.
Természetesen az MBSR-en kívül más technikákat is vizsgáltak és ezek között is találhatóak bíztató eredmények. Black és mtsai. például idősebb korosztályú személyeket vizsgáltak (átlag életkor: 66 év), akik mérsékelt alvászavarra panaszkodtak. A szerzők kihangsúlyozták, hogy mennyire fontos az idősebb korosztályban a mérsékelt alvászavar kezelése, hiszen a pihentető alvás bármilyen zavara befolyásolja a nappali működést, fokozott fáradsághoz, zavart hangulathoz és depresszív tünetekhez vezethet, tehát összességében csökkenti az életminőséget és akár klinikai álmatlansághoz is vezethet. A vizsgálatban résztvevők egyik csoportja egy 6 hetes ’mindfulness’ programban vett részt, amely heti egyszeri kétórás csoportos foglalkozásból, és mindennapi otthoni gyakorlásból állt. A mindfulness gyakorlatok között szerepelt az ülő meditáció, és ezen kívül más, tudatosságot növelő gyakorlat is, mint például a tudatos mozgás vagy evés. Akik ezen a programon résztvettek, azonnali javulást éreztek az alvásuk minőségében, ami a napközbeni életminőségre is jótékony hatással volt.
Bíztató, hogy egy másmilyen – az eddigiekben bemutatott meditációs technikáktól sokmindenben eltérő – metódus is pozitív hatást mutatott a pszichoszociális stresszre adott, szorongáshoz köthető, élettani és viselkedésbeli válaszokra. Az ún. jóakarat vagy együttérzés meditáció (angolul compassion meditation) a buddhista meditációk azon formája, amely során a meditálók célja nem a tudatosság növelése, vagy a gondolat lecsendesítése, hanem önmaguk és társaik iránt érzett együttérzés fokozott megélése.
Kevesebb tanulmány született a Zen meditáció hatásáról, ám azok között több is arra utal, hogy a Zen meditáció is képes csökkenteni a fájdalomérzetet.
A meditáció jótékony hatása krónikus betegségekben és tumoros megbetegedésekben szenvedők számára
A legtöbb fejlődő országban egyre inkább nő a várható élettartam, és ezzel együtt sajnos nő azoknak a száma is, akik – általában már az életközép után – egy vagy akár több krónikus betegséggel küzdenek. A krónikus betegségeknek számtalan fajtája van, amelyek a legkülönbözőbb szerveket, szervrendszereket érinthetik. Éppen ezért rendkívül sokféle betegség tartozik ebbe a csoportba, a cukorbetegségtől kezdve, a krónikus szív- vagy veseelégtelenségen keresztül az idült sokizületi gyulladásig. Ami ezekben a betegségekben mégis közös, az a betegség hosszútávú jelenléte, amely számos pszichológiai és fiziológiai következménnyel jár. Mivel a betegeknek stresszt kiváltó tényezők sokaságával kell szembesülniük, gyakori, hogy az érintettek erős pszichológia szorongással küzdenek. A stressz forrását jelentheti a betegséggel járó elkerülhetetlen életmódváltás, az esetleges önellátásra való képesség beszűkülése, az orvosi ellátással járó plussz költségek és még sok más, a beteg egész életére kiható tényező. Ráadásul, a krónikus betegségek gyakran krónikus fájdalommal is járnak, ami nagymértékben hozzájárulhat ahhoz a szenvedéshez, amit mind a beteg, mind a hozzátartozók átélnek.
Éppen ezért, a krónikus betegséggel küzdők esetében is egyre több figyelmet kap minden olyan kiegészítő terápiás kezelés, mely a stressz csökkentését és ezáltal az életminőség javítását célozza meg. A meditációs gyakorlatokat is magába foglaló terápiákról egyre több kutatás támasztja alá, hogy bár vissza ugyan nem fordíthatja a krónikus betegségeket, de könnyebbé teheti a tünetek kezelését és a velük való megbirkózást, javíthat az általános jóléten és az életminőségen.
Ezen a területen is a legtöbb tudományos adat az MBSR programmal kapcsolatban érhető el. Több kutatás eredménye is arra utal, hogy az MBSR, az alapvető orvosi ellátás kiegészítéseként, támogathatja a krónikus betegségben szenvedőket és csökkenteni tudja a szorongásos és depresszív tünetek mértékét. Ez a kutatási terület ugyanakkor még nagyon fiatal és az ide tartozó betegségek változatossága miatt óriási feladat áll még a kutatók előtt. Vannak olyan krónikus betegségek, melyekről még csak 1-1 tanulmány készült, emellett több olyan eredmény is született, amelyeknek nem sikerült igazolniuk az MBSR hatásosságát. Mindezek tükrében mindenképp további tudományos vizsgálatok szükségesek.
Ugyanakkor biztató, hogy az MBSR-en kívül más meditációs gyakorlatok is hatékonynak bizonyultak. Egy, a buddhista Jóakarat meditációs program hatását vizsgáló klinikai vizsgálat például arról számolt be, hogy a meditációs gyakorlat csökkenteni tudta mind a fájdalom, a harag és a szorongás mértékét a krónikus derékfájásban szenvedő részvevőknél. Egy másik kutatócsoport pedig egy buddhista elemekre épülő és otthoni meditálást is tartalmazó csoportterápiáról írta azt, hogy hozzájárult a cukorbetegségben szenvedők depresszív tüneteinek javításához.
Bizonyos értelemben a krónikus betegségek közé sorolhatók a tumoros megbetegedések is, amelyekre különösen igaz, hogy nagymértékű és folyamatos stresszel járnak. Egy olyan komoly betegség diagnosztizálása, mint a rák, traumatikus mind a páciens, mind a családja számára, hisz az életveszélyes következményei, illetve a kezelés súlyos mellékhatásaitól való félelem különösen nagy érzelmi terhet jelent. A tumoros megbetegedéssel járó érzelmi szorongás az élet minden aspektusára kihat, hiszen komoly változásokat idézhet elő a szociális kapcsolatok terén, a beteg testképével és testműködésével kapcsolatban és persze külön terhet jelentenek a fizikai tünetek, amelyek a betegséggel, illetve a kezeléssel függnek össze.
A rák krónikussága és a velejáró komplex érzelmi és fizikai stresszt okozó tényezők miatt mindazoknak, akik tumoros betegséggel küzdenek, vagy küzdöttek, számos kihívással kell szembenézniük: a tünetek kezelése, az élet megváltozása és a bizonytalan jövő miatt. Érthető tehát, hogy a stresszel illetve a tünetekkel való megküzdést, valamint a relaxációt elősegítő módszerek ezen a területen is egyre fontosabbá válnak, kiegészítve a hagyományos orvosi kezelést.
Az úgynevezett mindfulness alapú technikák az utóbbi évtizedben egyre népszerűbbé váltak a tumoros betegséggel küzdők körében. Bár ez még viszonylag fiatal kutatási területnek számít, a vizsgálatok száma egyre csak nő. Az első tanulmány 2000-ben jelent meg, amely arról számolt be, hogy különböző típusú és stádiumú tumoros betegeknél az MBSR program javítani tudott a szorongási és depresszív tüneteken és csökkentette a páciensek zavarodottságát. Fontos, hogy ez a hatás 6 hónappal a tréning után is érzkelhető volt, természetesen azoknál, akik folytatták a rendszeres otthoni gyakorlást. Az első tudományos publikáció óta egyre több vizsgálat születik, melyek nagyobb része azt támasztja alá, hogy a meditációs alapú terápiák számos módon tudják támogatni a tumoros betegségben szenvedőket, illetve azokat is, akik egy ilyen betegséget leküzdöttek, de a rendszeres kontrollra járás továbbra is stresszt okoz a számukra.
Természetesen ezen a területen is még jóval több tudományos vizsgálatra van szükség, ám összességében elmondhatjuk, hogy az eddigi eredmények szerint a rendszeres meditáció támogatást nyújthat a krónikus, illetve tumoros betegségekkel járó stresszel való megküzdésben, elősegítheti a
relaxációt és enyhíthet a fizikai kényelmetlenségeken és a szorongáson.